Mit tanulhat egy magyar kis- és középvállalkozás a multiktól?

Mi az, ami helyzeti előnyt jelent egy kis és középvállalkozás számára a multinacionális szervezetekhez képest?

Mit ne tanuljunk el semmiképp a multiktól?

A multinacionális vállalatokról sokan sokféleképp gondolkodnak. A köztudatban inkább az a demagógiától sem mentes kép terjedt el, hogy ezek a világvállalatok, mint valami globális összeesküvés szereplői, behálózzák, uralmuk alatt tartják és kizsigerelik a dolgozóikat és a piacaikat, miközben ott kerülik el az adófizetést, ahol csak tudják.

A másik szélsőséges álláspont viszont azt képviseli, hogy a világ legkorszerűbb vívmányai szinte kizárólag annak a rengeteg termékfejlesztésnek és újító tevékenységnek köszönhetőek, amit a multinacionális vállalatok a piac megnyerése miatt folytatnak.

Az igazság, mint sok mindenben, ezúttal is  valahol a két álláspont között van.

Nem igaz, hogy a világcégek nem fizetnek adókat, hiszen összességében Magyarországon is nagyobb költségvetési befizetők, mint az összes kis- és középvállalat együttvéve. A multicégekre a nagy átlaghoz képest kevésbé jellemző, hogy zsebbe fizetve és minimálbéren alkalmazzák a munkavállalóikat, vagy adóelkerülés céljából szándékosan meghamisítják az eredményeiket. Ugyanakkor persze sok támadás éri őket, mert tudatos lobbitevékenységet folytatnak az elnyerhető adókedvezményekért, és több szempontból is mérlegelik, (de legkevésbé az érintett dolgozók nézőpontjából) hogy melyik adókörnyezetbe helyezzék át kapacitásaikat, hiszen megéri számukra, hogy bármikor, akár egy teljes üzemmel kivonuljanak egyik országból, és egy másik (adó vagy bérszint szempontból számukra kedvezőbb) területre helyezzék át tevékenységüket.

Adódik tehát a kérdés, hogy a sikeres magáncégek vajon mit tarthatnak tanulságosnak és hasznosnak, vagy akár átvehetőnek is a sikeres multinacionális vállalatok tapasztalatából és gyakorlatából.

1. BESZÁLLÍTÓVÁ VÁLÁS

Az első, amit mára sikeressé vált milliárdos magyar vállalkozóktól tanulhatunk, az a „válj beszállítóvá” üzenete.

Semmi nem nyújthat olyan közeli és kitapintható tapasztalatot, és egy tanácsadó sem tud olyan plasztikus felkészítést nyújtani egy cég számára, mint a küzdelmes és rögös út, amelyet beszállítóként minden sikerre vágyó cégnek meg kell járnia! Azok a szigorú technológiai standardok és az a rigorózus fegyelmezettség, amellyel a multicégek beszerzési felelősei végigviszik a beszállítók minősítését és értékelését célzó folyamatokat, azt a célt szolgálja, hogy kiszámíthatóvá tegyék saját működésüket azáltal, hogy az elvárt minőséget biztosítják beszállítóik a számukra.

Ha egy kis-közepes magáncég el tudja érni, hogy bármelyik multinacionális vállalat a beszállítójaként minősítse, akkor már általában elmondhatja, hogy megugrotta az első lécet az üzleti fejlődés akadálypályáján.

Azt pedig tudjuk, hogy a lónak is négy lába van, de ha már a rajtvonal utáni első akadálynál felbotlik, akkor biztos nem fog a versenyben maradni...

Mi az, amiért ekkora lendületet adhat egy kis-középvállalkozásnak egy komoly  beszállítói szerződés?

Elsősorban biztonságot nyújt és kiszámítható jövedelmet, akár több évre is.

Ezzel a stratégiával egy kis-közepes vállalkozás akár 5-10 éves fix megrendelésekhez juthat, kapacitásait lekötve, fix költségei fedezetét biztosítva, ami mindenképp fontos mérföldkő lehet a növekedés útján, még akkor is, ha mindez szerény nyereségesség mellett realizálódik.

Ezzel azonban a vállalat biztosíthatja a folyamatos likviditását és a munkavállalók számára évekig megbízható munkahelyet is kínálhat.

De a legfontosabb, ami miatt ezt a lécet igazán érdemes megugrani, az a beszállítói státusszal járó rang, elismertség és referencia, amely vonzza a további megrendeléseket, hiszen üzenete az a piac más megrendelői számára is, hogy „velünk biztonságban van a termelésed, bízhatsz bennünk”.

A pozitívumok között ne feledkezzünk el arról a nem mellékes „bennfentessé válásról” a termékfejlesztés során, amely a beszállítói pozícióval együtt jár. Vitathatatlanul értékteremtő ugyanis az a munka, amely egy-egy kivitelezés vagy ajánlat egyeztetésekor zajlik; bevonva mind a megrendelő, mind a beszállító innovatív erőforrásait, ötleteit, fejlesztési javaslatait és megközelítéseit is – jó esetben egy folyamatosan zajló párbeszéd során, amely egy közös nyelvezet megteremtésével is együtt jár.

A beszállítóvá válás útja azonban nagyon nehéz, és teli van akadályokkal.

Minden multinacionális vállalat a saját rigorózus, sőt szinte sokszor dogmatikus  beszerzési politikáját követi. Mielőtt bármelyik multicég bármit megrendelne, részletekbe menően átvilágítja a beszállító összes folyamatát. Ennek a „kötekedő és gyanakvó” előkészítő szakasznak az a célja, hogy felmérjék és feltárják a minőségileg és mennyiségileg is megbízható teljesítés biztonságát veszélyeztető (létező és nemlétező) összes potenciális kockázatot. A legtöbb, beszállítói státuszra áhítozó kis- és középvállalat már itt, ebben az előkészítő szakaszban elvérzik. Mert a közhiedelemmel ellentétben általában nem a kenőpénzeken, a lekenyerezésen és a fehér asztalnál folyó lobbizáson múlik a siker!  Hanem egyszerűen azon, hogy a beszállítói státuszt megcélzó kis és középvállalatok sajnos legtöbbször nem tudnak eléggé standard folyamatokat és minőséget garantálni, vagy nyilvánvalóan nem tartják be az ígért határidőket. Például nem szoktak korábban hozzá, hogy amit péntek déli tizenkét órára ígérnek, annak péntek déli tizenkét órára valóban ott kell lennie. Még ha ez csak egy banki cetli, akkor is...

Kérdezzük meg erről Tamást és Pétert:

• Tamás, milyen tapasztalatokat szereztetek, amikortól beszállítóvá váltatok?
• A minőségtudatosságot, a szigorú, rigorózus standardokat, amiket el kellett sajátítanunk, ahhoz hogy minősített beszállítókká válhassunk, csak a saját bőrünkön tapasztalva tanulhattuk meg. Megismertünk különböző autóipari cégeket, és el kell mondani, hogy meglepő különbözőségekkel találkoztunk. Volt olyan vállalat, ami a minőségileg határvonalon szállított termékeinket szó nélkül visszaküldte, így szó szerint saját kárunkon tanultuk meg, milyen fontos a gyárkapun belül kiszűrni a minőségi problémákat, megelőzve ezzel a gyártás-kiszállítás-újragyártás-újraszállítás költségeit. A kezdeti minőségi problémák olyan módon veszélybe sodorták a néhány százalékos haszonkulcsunkat, hogyha nem válunk a legutolsó munkatársat is bevonva sokkal költségtudatosabbá, akár tönkre is mehettünk volna már húsz évvel ezelőtt!
• Miért volt ez a tanulási folyamat hosszú távon is értékes a számotokra. Péter?
• Amikor én átvettem édesapámtól a cég vezetését, már egy nagyon igényes, minőség és költséggazdálkodás szempontjából is tudatos szervezetet vettem át.

Az igényesség pedig újabb magas minőségű és költséghatékony megoldásokhoz vezetett minket, akkor is, amikor már termékfejlesztőként saját márkás termékeinkkel jelentünk meg a piacon!

A versenyszférából jövő munkakultúra, minőség- és költségtudatosság elsajátítására tehát rendkívül jó lehetőséget biztosít a beszállítóvá válás egy multinacionális vállalatnál.

2. TEHETSÉGGONDOZÁS ÉS FEJLESZTÉS

Még egy fontos dolgot lehet kiemelni, amelyet érdemes eltanulni a multik gyakorlatából. Ez pedig az a tudatos tehetséggondozás és fejlesztés, amelyet a munkatársaik számára biztosítanak. A fiatal vezetőknek, különösen az Y generációnak ugyanis már a korábbiaknál is fontosabb a munkahelyeken a folyamatos fejlődés lehetősége.

A legkézenfekvőbb, szinte ingyenes megoldás a cégen belüli rotációs programok bevezetése. Sajnálatos persze, ha a cégkultúrában ez igen nehezen kivitelezhető. És általában nem is az érintett dolgozók ellenállásán ütközik akadályba, hanem a középvezetők ragaszkodásán a megszokott munkatársaikhoz!

Ha az üzlet és a közösség érdeke is úgy kívánja, a vezetőknek akkor is meg kell lépniük a fontos lépéseket, ha nehézségekkel kell  emiatt szembenézniük.

3. ELEGÁNS ELBOCSÁTÁS

Mindig érdemes pragmatikusan viszonyulni a döntésekhez, még olyan ritka helyzetekben is, amikor egy „régi motoros munkatársat” kell elbocsátani. Következetességgel, de ugyanakkor emberséggel kell megválni akár azoktól a munkatársaktól is akik egykor barátként, korábban jó ismerősként csatlakoztak a szervezethez, de később az új üzleti kihívásokkal szembenézve már más, gyakorlatiasabb szakemberekre van a cégnek szüksége.

Fontos különbség, hogy egy kis-középvállalkozásnál a családiasabb légkör miatt a legtöbb multinacionális vállalathoz képest erősebb emberi kötelékek alakulnak ki, ezért sokkal nagyobb lelki terhet jelenthet a vezetők számára a nehéz személyi döntések meghozatala, pedig ezeket a döntéseket nem szabad elodázni, időben meg kell hozni. 

De nézzük meg az érem másik oldalát is! Mi az, amit nem szabad átvenni és eltanulni a multicégektől?

A legmarkánsabb helyzeti előnye egy magánkézben lévő vállalkozásnak a nagy mamutszervezetekkel szemben az  összehasonlíthatatlanul gyors döntéshozatal!

Semmiképp sem szabad ezt a helyzeti előnyt a kis- és középvállalatok vezetőinek lassú döntési folyamataikkal és akadékoskodó vagy bürokratikus hozzáállásukkal elveszíteniük. A döntések meghozásának sebessége nagyon fontos, ezért egy magánkézben lévő cégnek a szervezeti struktúra hierarchikus felépítésében nem érdemes másolnia a multikat, hiszen ez csökkenti a  rugalmasságot és növeli a bürokratikus terheket.

Minden magánkézben lévő vállalkozásnak ki kell használnia azt a helyzeti előnyét, hogy a döntéseket helyben tudja meghozni, és azonnal akcióba tud lépni, külső jóváhagyás nélkül!

Szakmai tapasztalataim nagy részét jómagam multinacionális vállalatoknál szereztem, ahol hozzászoktam a többkörös, igen lassú és összetett döntéshozatali folyamatokhoz, amely ezeket az óriásszervezeteket jellemzi. Ezért lepett meg jó értelemben, amikor coachként magyar magánkézben lévő cégek tulajdonos-vezérigazgatóival dolgoztam, hogy milyen gyorsan, szinte már a helyszínen, a megbeszélések során, gyors mérlegelést követően születhetnek meg a döntő elhatározások. Zseniális, bölcs, gyors döntések, amelyek már másnap a megvalósítás irányába vitték a céget...

Ilyen gyorsaságra pedig egy nagy multicég soha nem lesz képes, mert egy tőzsdei befektetők pénzéből működő óriási szervezet soha nem vállalhatja a gyors, egyszemélyi döntésekkel járó esetleges kockázatot.

Ugyanakkor ezt bátran megteheti egy saját pénzét befektető cégvezető-tulajdonos – és ezt a helyzeti előnyét senki nem veheti el tőle!

• Mielőtt beruházásba vágsz, mindenképp tudnod kell...
• Beruházni, de miből?
• Miért fontos a kapacitástervezés, a megtérülés, a jelenérték és az alternatív tőkeköltség?