• Lehet, hogy nem hoznak igazán izgalomba az olyan fogalmak, mint az alternatív tőkeköltség?
• Lehet, hogy nem látsz semmi kockázatot abban, hogy arra törekszel, minél nagyobb kapacitásokkal működjön a vállalkozásod?
• Elsőre lehet, hogy nem tűnik kockázatosnak semmilyen befektetés? Mintha csak csupán az ötlet és pénz hiányozna hozzá?

Ebben a cikkben szeretném felhívni a figyelmeteket arra, mennyire fontos óvatos lépéseket tenni, mielőtt bármibe befektetitek, vagyis évekre lekötitek a pénzeteket.

A beruházások, befektetések célja ugyanis az, hogy HOSSZÚ TÁVON egyenletesen termeljenek nyereséget, vagyis hozamot. De amíg hosszú távra lekötve egy ingatlanban vagy gépsorban van a vállalkozás pénze, lehet, hogy a likviditási helyzetet ez olyan módon meggyengíti, ami akár el is lehetetleníti a céget – hacsak nem hoz olyan plusznyereséget a befektetés, ami miatt előre lendül a vállalkozás.

A cash flow jelentőségéről már korábban írtam, és ott megemlítettem azt a példát, amikor valaki például egy értékes ingatlanban lakik, aminek esetleg a rezsijét sem tudja kifizetni.

Mert például a lakás, amelyben benne lakunk, nem termel hozamot, csupán a jólétünket szolgálja. Ugyanígy az első év nyereségéből megvett luxusautó, ami növeli a vállalkozói hangulatot, de nem termel egy kanyi forinttal sem több nyereséget a cég számára, mint egy jól felszerelt középkategóriás gépkocsi, amivel A pontból B pontba el lehet jutni.

És itt most nem térnék ki arra a vitatható presztízs szempontra, ami sok vállalkozót vezérel, abban a hiedelemben, hogy egy szuperautóval leparkolva a partnere székháza előtt mindjárt vörös szőnyeget terítenek az majd elé...

Mert erre a pénz-presztízs-hatalom-orientációra és a hivalkodó rongyrázásra bizony épp azoknak nincs szüksége, akik a legsikeresebb cégeket irányítják!

Lásd e blogban már többször megemlített sikeres vállalkozók – Péter és Tamás példáját is.

Ha Tamás az első tízmilliós nyereségéből a nyolcvanas években luxusautókat vett volna magának, akkor mára nem építette volna fel azt a sikeres céget, amelyet most fia, Péter több száz milliós vállalkozássá fejlesztett. 

Vagyis egyáltalán nem attól lettek sikeresek, hogy puha bőrfotelekből és sportos kagylóülésekből vezetik a céget, hanem attól, hogy minimalista passzív házat építettek a cég számára. amelyben nincs rezsi, ezzel meg is térült a beruházásuk...

A befektetésekről, hozamról, megtérülésről és alternatív tőkeköltségről beszélve maradjunk is az ingatlanbefektetési példánál.

Hiszen ingatlanbefektetése szinte mindenkinek van – akkor is, ha nem vállalkozó, csak vesz egy ingatlant, amiben lakik.

Hogy mitől válik az ingatlan igazi befektetéssé? Természetesen attól, hogy ha nem lakunk benne, hanem bérbe adjuk, azaz rendszeres hozamot termel a számunkra!

De ne szaladjunk ennyire előre. Itt rögtön belevágok az alternatív tőkeköltség értelmezésébe. Meglátjátok, nem is olyan elvont fogalom, mint amennyire elsőre tűnik!

Maradjunk a lakás példánál. Valahol ugyanis lakni kell.

Lakhatás és étkezés – ezek alapszükségletek, amelyeket valahogy meg kell mindenkinek oldania.

Tehát költenünk kell rá.

Vagy lakás vásárlásra költjük a megtakarításainkat, vagy másnak fizetünk bérleti díjat, aki ezt a befektetést megteszi helyettünk; vagyis éppen egy lakásba teszi a megtakarításait, és a havi hozam reményében bérbe adja nekünk.

Pedig tehetné másba is a pénzét: tarthatná bankszámlán, vehetne például államkötvényt, esetleg létrehozhatna egy vállalkozást, vagy más módon „fialtatná” a pénzét.

Vagyis mindig vannak alternatív lehetőségek arra, hogy hol tartsuk a pénzünket. Természetesen okos cégvezetőként nem kérdéses, hogy oda tesszük a legtöbb pénzt, ahol a legtöbb hasznot hozza!

Vagyis mérlegeljük, összemérjük a különböző befektetési opciókat – alternatívákat. És ezek az alternatívák: azaz a „mi lenne ha” inkább kockázatmentes államkötvényben tartanám a pénzeszközeimet x% hozammal, azok, amiket a döntés előtt számba kell venni.

Nos, ez az a bizonyos „alternatív tőkeköltség”, amivel bizony nem szoktunk (sok vállalkozás sem szokott) számolni.

Vagyis általában az történik, hogy vannak beruházási, befektetési elképzeléseink, amelyek akár épp akkor bukkantak elénk a semmiből, és belevágunk, sokszor anélkül, hogy mérlegelnénk, más helyen, más formában magasabb hozamot hozna-e a pénzünk.

A lakás példánál maradva: Megvesszük, mert szép helyen van, mert elképzeljük magunkat esténként az erkélyen borozgatva, vagyis beleszeretünk, és nem racionális, opciókat és nem az alternatív befektetési lehetőségeket mérlegelve hozzuk meg a döntéseinket. Belevágunk a vételbe, akár még kiszámíthatatlan jövőbeli árfolyamú devizahitek felvétele mellett is, összes megtakarításunkat is beleinvesztálva, ahelyett, hogy számolnánk és mérlegelnénk. Mit kellene ehhez figyelembe venni?

Azt, hogy az adott kamat és hozamkörnyezetben (alternatív tőkeköltség mellett) milyen más finanszírozási módokkal jönnénk ki a legjobban. Legjobban = a legnagyobb hozammal, a legkisebb költséggel és a legkevesebb kockázat mellett!

Mindez a magánéletünkben persze megbocsátható és a tanulságokon túl legfeljebb azt eredményezi, hogy az életben egyszer-kétszer pénzügyileg padlót fogunk, ahonnan majd aztán az élet iskolája megtanít szépen felállni.

De egy vállalkozás vezetője nem követhet el ilyen hibákat! A vállalkozás hosszú távon ugyanis csak akkor lesz fenntartható, ha minél kisebb pénzeszközöket lekötve minél nagyobb hozamot hoz minden egyes befektetése és beruházása.

Tehát hiába kínál az élet és az üzleti kapcsolati körünk egy gépsort vagy épületet kihagyhatatlan áron, az üzleti döntéseinket  csak mérlegeléssel hozhatjuk meg.

A vállalkozások legnagyobb fenyegetése ugyanis az  szokott lenni, hogy túlzott beruházási mohósággal  kihasználatlan és kihasználhatatlan  extra kapacitásokat hoznak létre, amely egy piaci krízis , visszaesés, partnervesztés esetén azonnal bedöntheti a céget.

Az idő ugyanis pénz – illetve az is ugyanúgy igaz, hogy a pénz = idő!

A jelenérték meghatározása tulajdonképp annak kifejezése, hogy a piacon irányadó alternatív befektetési hozamokkal diszkontálva (vagyis visszafelé számolva) mennyit veszít az értékéből „mai áron” az a pénz, ami mondjuk három éve egy gépben vagy épületben ölt testet.

Nézzünk erre egy példát:

Például egy raktárépület 100 millió Ft-ba került 3 éve.

Ha a 100 millió Ft-ot államkötvényre költöttük volna, az évi 3% hozamot hozott volna, vagyis 100 millió Ft mai értéke már a három év alatt 100*1,03*1,03*1,03 Ft lenne. Azaz: csak akkor éri meg a beruházás, ha e fölötti hozamot tud generálni a befektetésünk.

Vagyis a három éve elköltött 100 millió Ft-nak ma az alternatív tőkeköltséget figyelembe véve minimum 9 millió hozama kell hogy legyen, tehát visszafelé számolva (azaz diszkontálva) a három éve elköltött pénznek 91,7 Millió Ft a „jelenértéke”.

N.B.Mivel az ingatlanok értéke önmagában is nőtt az utóbbi években, kétségtelenül megéri ingatlanba befektetni. – de ez független a tényleges „üzemi” hozamtól és olyan elem, mint a lutri, mert egy esetleges ingatlan áresés azonnal megfordítaná a szaldót.  A számításnak ez a része inkább a tőzsdei vagy a játéktermi spekulációhoz hasonlítható... legalábbis globális értelemben.

Lásd az amerikai ingatlanár-feleződést 2008-ban. Nézd meg a The Big Short című filmet: https://www.youtube.com/watch?v=vgqG3ITMv1Q.

Ugye érthető, vajon mi köze ehhez a magyar ingatlanpiacnak, vagy úgy általában minden befektetésnek? Merthogy bárhogy is szeretnénk elkerülni, a világpiaci hatásokat nem tudjuk kiküszöbölni, azok előbb-utóbb begyűrűznek az életünkbe...

 Visszatérve a jelenérték jelentőségére fontos pár szót említeni a befektetések megtérüléséről. Miért fekteti be bárki is a pénzét? Azért hogy hosszú távon visszajöjjön, azaz megtérüljön a befektetése és még szaporodjon is. 

Mivel az idő azonban pénz, nem mindegy, hogy ha 100 milló Ft-ot befektetünk, akkor azonnal, a következő évtől mondjuk évi 30 millió hozamunk van, vagy csak évek múlva. Mert a csak mondjuk tíz év múlva bejövő 30 millió Ft-nak már (az alternatív tőkeköltséggel diszkontált) az évek múlásával arányosan korrigált azaz csökkentett értékét vesszük figyelembe a megtérülés számításánál!

Azaz minél később jön be egy várható hozam, annál kevesebbet ér....

Befektetési döntések

Azt már levezettem néhány egyszerű példán, miért fontos az alternatív tőkeköltség, a jelenérték számítás és a kapacitástervezés.

Mindezekből három nagyon fontos dolog következik, mielőtt befektetésbe vágtok:

1. Az értékesítési és a beszerzési piacelemzés a kezdet!

Vagyis a piaci előrejelzéseknek jóval meg kell előznie a pénzügyi számításokat.

A pénzügy már abból a számból  indul ki, hogy mondjuk a 100 milliós raktárberuházásnak köszönhetően évi 30 milliós költségmegtakarítást lehet elérni. Ne higgyünk vakon, ha el akarjuk kerülni a felesleges kapacitások csapdáját! Nézzünk meg, cincáljunk szét minden lehetséges részletadatot, mielőtt azokat osztva és sorozva a pénzügyi számításokkal már elveszítjük a számítások mögött álló lényeget!

Nézzük meg például, hogy valóban nem lehet olcsóbban máshol, mástól raktárat bérelni? Valóban reális az a piaci előrejelzés, ami miatt növelni akarjuk a raktár területét? Mi lenne akkor ha nem tennénk semmit? Mi lenne, ha például a felére esnének vissza jövőre a megrendelések?  Legyünk vezetőként az „ördög ügyvédei” – vagyis tegyük fel a legrosszabb eshetőségre vonatkozó kérdéseinket, mielőtt az elemzésbe bele kezdünk!

2. A pénzügyi elemzés a lényeg!

Vagyis a jól megrágott-megcsócsált, agyonelemzett és „challengelt” alapadatokat engedjük át a pénzügyesek elemzésén, ahol a számok közötti összefüggések alapján létrejön egy elemzés. Ez alapján kirajzolódnak a lehetséges verziók, amelyek a vezetői döntéshozatal alapját képezik. A pénzügyi elemzők rögzítik a kiinduló feltételezéseket (key assumption) mint például: abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a piac 4%-kal fog bővülni, az EUR árfolyama 320 Ft lesz, a banki kamat évi 4%. Legyenek szcenáriók arra a „legrosszabb” esetre is, ha például a piac csak 2%-kal növekszik, ha az az EUR árfolyama 280 Ft lesz, a banki kamat pedig mondjuk évi 8%. Legyen világos, milyen forrásokat igényel a beruházás, honnan, és mikor lesznek ezek a források lehívhatók! Nincs rosszabb annál, amikor fantomépületekben, félkész házakban, soha tető alá nem kerülő épületekben „rothad” a pénz!

Ez ugyanis nemcsak plusz hozamot nem termel, de az alternatív tőkeköltséggel számolva egyértelműen kimutatható veszteséget okoz a vállalkozásnak!

Mert holt tőkévé válik, és a holt tőke nem tőke. Az ilyen pénz kidobott pénz. Inkább vegyünk egy luxusautót helyette, mert  legalább azzal élvezzük az életet...

3. A vezetői döntés a végszó!

Vagyis a jól megrágott-megcsócsált, agyonelemzett és „challengelt” alap-adatokat engedjük át a vezetői mérlegelés szűrőjén, mielőtt az első kapavágásba belekezdünk!

Nézzük végig a kiinduló feltételezéseket, a beszerzési és értékesítési alapadatokat, és értelmezzük együtt a pénzügyi számítást elvégző szakemberekkel minden egyes sorát!

Nincs rossz kérdés, csak más nézőpontok vannak! Ha bármit nem tudunk értelmezni, addig járjunk utána, amíg a saját logikai rendszerünkben értelmezhetővé nem válik!

A beruházás megkezdése előtt pedig mindenképp rögzítsük a kereteket: az erőforrásokat (pénz és munkaerő), a végső határidőt és a főbb mérföldköveket, és következetesen kérjük is számon ezeket. Legyen nyilvánvaló és egyértelmű, milyen határokon belül toleráljuk az eltéréseket! Irányadónak tekinthetjük például a multicégek bevett gyakorlatát: a keretektől +/-5-10 százalékos toleranciahatárokon belül lehet elfogadni az eltéréseket a gyakorlati megvalósításkor.

Kérdezzük meg erről Tamást és Pétert:

• Tamás, milyen tapasztalatokat szereztetek a beruházások során?
• Amikor a nyolcvanas években az első üzemcsarnokot felavattuk, el kell ismernem, vakrepülést folytattunk. Az osztrák partnernek, akivel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, belecsaptam a tenyerébe, és amikor a visszaúton a kocsiban vezettem, magam is szédültem attól, hogy mit is ígértem. 100 napon belül egy 450 négyzetméteres csarnokot kellett felhúznunk... Sem idő, sem pénz nem volt a tépelődésre, bele kellett vágnunk.
• Hogyan jöttetek ki ebből a helyzetből?
• Szerencsére nagyon sikeresen. Amikor az osztrák üzlettársunk kilépett a Mercedeséből néhány hónap múlva, odament a frissen meszelt falat megtapintani, mert maga sem hitt a szemének. De később sem bántuk ezt a bátor és talán vakmerő hozzáállásunkat. A hitelességünket építettük ezzel föl, ami az alapjait adta a későbbi, egyre bővülő termelésünknek, és a respektnek, ami körülvett. Nem számoltunk, csak mentünk előre mint a bulldózer... Talán nem is érdeket volna ha valaki jelenértékről meg alternatív tőkeköltségről „hadovált volna”
• Péter, te harminc évvel később vetted át a cégvezetést. Mit teszel másképp azóta?
• Amikor édesapám, ahogy mondja, „vakon belevágott” a beruházásba, egész más idők jártak. A rendszerváltással olyan piaci lehetőségek nyíltak meg, amelyekkel csak az élhetett, aki gyorsan tudott dönteni, és hamar tudott erőforrásokat mozgósítani. A gazdasági válság óta már óvatosabb és kockázatosabb piaci lehetőségekkel van teli a világ.
• Mi volt a legnagyobb beruházási döntésetek?
• Néhány éve a céges stratégiaváltással egyidejűleg egy új épület beruházásba fogtunk. Egy olyan épületet építettünk, ahol el tudjuk helyezni a mérnöki-termékfejlesztő csapatunkat. Ez az épület attól vált igazán megtérülő beruházássá, hogy a kreativitás és innovativitás alkotóterévé válva nagy hozzáadott értéket termelnek benne az ott dolgozók. De arra is büszkék vagyunk – és ez közvetlenül mérhető pénzügyi előnyökkel jár – hogy ez egy passzív ház, vagyis 21.századi, szinte önfenntartó technológiai lehetőségekkel „rezsi nélkül” biztosítja a hűtést-fűtést és szellőzést, minimális vízhasználat és optimalizált energia felhasználás mellett. Ez a beruházás több száz millió forintot emésztett fel, de három éven belül visszahozta az árát, így még a plusz forrásként felvett bankhiteleinket is visszafizettük.

Szó szerint a jövőt építettük általa!

• Tépelődések és döntések
• Majd a főnök megálmodja holnapra?
• Hogyan hozzunk okosan mérlegelt döntéseket?