A kockázatkerülés a hosszú távú üzleti sikerek fő akadályozója!

A kockázatvállalás kerülése rendszerint a cégvezetők rugalmatlanságából eredeztethető.

Nem könnyű a múltbeli sikerekből kiindulva a jelen kihívásai közepette az operatív, napi működtetési döntések tengerében úszni az árral és eközben azon is dolgozni, hogy mit hoz a jövő.

A legtöbb vállalkozó kerüli a kockázatot, hiszen rendszerint már otthon is azt tanuljuk szüleinktől, hogy „ne vállalj kockázatot” „ jobb a biztos, mint a bizonytalan” és „ne vegyél fel hiteleket”...

Aki pedig mereven ragaszkodik a saját módszereihez, és abszolút biztos benne, hogy ismeri a siker titkát, könnyen megrekedhet a jelen fogságában.

A sikeres és növekedési pályára álló vállalkozások vezetői azonban nem kerülik a kockázatot, nem ódzkodnak a változásoktól és az innovációtól!

Mit mond erről a neves üzleti guru, Peter Drucker?

„A vállalatvezetés legfőbb feladata, hogy a cég vagyonát körültekintő

módon kockára téve biztosítsa a jövőt.”

A fenti mondatnak minden eleme fontos:

• a cég vagyonát
• körültekintő módon
• kockára téve
• biztosítani
• a jövőt.

Vegyük sorra ennek a mondatnak a fő alkotóelemeit:

A cég vagyona:

A cég vagyona a mérlegében szereplő eszközökben és forrásokban megtestesülő érték, aminek a finanszírozása saját forrásokból (vagyis a jegyzett tőkéből és az előző évek nyereségéből felhalmozott nyereségekből) biztosított.

A cég vagyona jellemzően nem készpénzben a házipénztárban ücsörög... és jó esetben  még csak nem is bankszámlán ácsorog!

Ha ugyanis a rendelkezésre álló pénz nem hoz üzleti hozamot, az üzleti célokhoz nem járul hozzá, akkor a vállalkozás szempontjából valójában nem hasznosul!

Ennek ellenére rengeteg cégnél találkozunk azzal hogy az éves mérlegkészítés időpontjában nagy összegű, akár a jegyzett tőkét is meghaladó értékben szerepel készpénz a mérlegben.

Ezek a gyanúsan magas összegek sokszor valóságosan nincsenek is bent a cég házipénztárban, és ez rengeteg kockázatot rejt nemcsak működési, hanem adó és számviteli szempontból is.

Amíg egyetlen tulajdonosa van a cégnek, és a szállítói számlákat folyamatosan kifizeti, ez a dolog nem is üthet szemet senkinek.

De egy komolyabb hitelfelvételkor, a cég tulajdonos váltásakor felmerülhet a kérdés, hogy a házipénztárban valóban megtalálható a mérlegben kimutatott összeg, vagy ez már valamelyik tulajdonostárs zsebében található?

Mi ezzel a gond?

A házipénztár összege papírforma szerint a leggyorsabban mozgósítható, a likviditás szempontjából „a leglikvidebb” eszközök egyike. Valóságban viszont a legkönnyebben használható magáncélra, adófizetés nélkül akár családi célokra is fordítható, anélkül, hogy ez bárkinek azonnal szemet szúrna!

Kivéve, amikor gyanút keltően nagy az összege, és egy célzott adóhatósági vizsgálat elkezdi firtatni a házipénztár valós kimutatásait és állományát!

Ilyenkor sajnos bekövetkezhet az is, hogy az adóhatóság visszamenőlegesen megállapítja a személyi jövedelemadó hiányt, és azt bírságokkal együtt a cég vezetőjével szemben (a számviteli fegyelemért felelős személlyel szemben) érvényesíti, behajtja.

De nem is ez a fő veszélye a készpénzállomány hiányának. Tudjuk jól, hogy egy cégnél kimutatott pénzeszközök magáncélú felhasználása sikkasztásnak, hitelezőket megtévesztő csalásnak minősül, még akkor is ha a cégvezető maga az „atyaúristen”.

A cég vagyonát körültekintő módon kockára téve biztos hogy nem ezen az úton keresztül biztosíthatjuk a jövőt!

A cég vagyona ugyanis nem akkor van a legjobb eszközökben, ha a pénztárban fekszik, mégcsak nem is a bankszámláján, hanem akkor, ha a vállalkozás fő tevékenységére fordítva megfelelő nyereséget, a banki kamatoknál elérhetőnél magasabb hozamot érünk el általa!

Körültekintő módon:

A körültekintés minden döntéshozatal alapja. A cégek kockázatvállalása nem lehet vakrepülés, aminek a kimenetele bizonytalan.

Minden egyes beruházási, vagy komolyabb értékesítési-árazási döntést tudatos mérlegelésnek kell megelőznie.

Kockára téve:

A kérdés az lehet, hogyan tudunk kockázatvállalók lenni, ha egyszer olyan körültekintőek vagyunk? Hiszen a versenytársaink is nyomás alatt vannak, az ő döntéseiket is gúzsba köti a bizonytalanságtól való félelem és az erőforrások hiánya.

Márpedig folyamatos, bátor termék- és szolgáltatásfejlesztésre van szükség ahhoz, hogy kilépjünk a jelen csapdájából, és a versenytársainkhoz képest valamilyen helyzeti előnyt tudjunk létrehozni.

Kérdezzük meg erről Tamást és Pétert:

• Tamás, mi volt eddig a legkockázatosabb döntés a cégetek életében?
• A cégvezetést közel tíz évvel ezelőtt a fiam, Péter átvette tőlem, és úgy döntött, stratégiaváltásra van szükség. Az volt a meggyőződése, hogy a kis hozamú, de nagy tételben folyó beszállítói alvállalkozói termelés helyett saját márkás, egyedi, innovatív termékekkel kell megjelenünk a piacon.
• Te hogy fogadtad azt, hogy a fiad eladta a termelő berendezéseket, amelyekkel a nagy autóipari cégeknek évtizede beszállítóként termeltetek, és leépítette, csökkentette a termelés volumenét, hogy a termékfejlesztésre fókuszálhasson a cég?
• Egyrészt nagyon bíztam benne, hogy tudja, mit csinál, másrészt viszont úgy éreztem, sok addigi munkám és erőfeszítésem hiábavaló volt és ezzel a lépéssel kárba veszett.
• Ma így tíz év távlatából hogyan látod ezt a lépést?
• El kell ismernem, Péter nagyon jókor lépett. Ha nincs saját márkás termékünk, mára a válság következtében elveszíthettük volna a korábban biztosnak gondolt folyamatos megrendeléseinket.
• Péter, te hogy emlékszel vissza minderre?
• Tudtam, hogy meg kell tennünk, és a termékfejlesztésre kell fókuszálnunk. Hittem abban, hogy lesznek megrendeléseink, ha a gépjárművezetők fejével gondolkozva olyan igényekre kínálunk megoldásokat, amelyek az autóipar nagy szereplőinek fejében még meg sem fogalmazódtak. Azt sosem felejtem el, hogy az első évben három terméket vittünk a Frankfurti Autóvásárra, amelyből egyre azonnal ömlöttek a megrendelések. Akkor kudarcnak éreztük, hogy 3-ból 1 jött be.

De tolongtak az érdeklődők a standunknál, és azóta tudjuk, hogy a 3-ból 1 az jó arány.

Melyek azok a tanulságok, amelyek ebből a párbeszédből is leszűrődnek?

A körültekintő kockázatvállalás nélkülözhetetlen a folyamatos termékfejlesztéshez, amely biztosítja a jövőt és a folyamatos növekedési pályára állíthatja a céget.

Gondoljuk csak bele, mit tudunk a következő számítógépekről:

Bizony, senki nem sejtette, hogy utólag az Apple Lisája és Power Cube-ja a termékfejlesztés tévútjainak minősülnek.

Mennyi év és energia, mennyi szisztematikus erőfeszítés veszett el bennük!

De gondoljuk el, léteznének-e a mai Apple sikertermékek ezek nélkül a bátor és  úttörő termékek nélkül?

Befektetési döntések

A kockázatvállalás másik szintje a befektetési döntéshozatalnál jelentkezik a cégek életében.

Mi alapján hozzák a cégvezetők a beruházási döntéseiket? Erre a kérdésre érdemes lesz részletesen visszatérni, hiszen a befektetett eszközök lekötik a cég tőkéjét, és ha nem hoznak kellő megtérülést, pénzügyi és cash flow problémákhoz vezethetnek. A másik szempont a beruházások árható hozama mellett a kapacitások nagysága.

A túlzott, kihasználatlan termelési kapacitások ugyanis olyan fix költséget jelentenek a cég számára, amely a megrendelések visszaesésével veszélybe sodorhatják a céget!

Vevői kockázatvállalás

Minden vállalkozás örömmel fogadja a megrendeléseket. Készpénzes fizetési mód esetén mindez nem is rejt kockázatot, de „nyitva szállításnál” vagyis az áru átadásánál késleltetett, későbbi kifizetés mellett bizony rejlenek kockázatok!

A vevő csődhelyzetbe kerülhet, felszámolás alá eshet, és a hitelezők sorában a szállító cég évekig várhatja, hogy befolyik-e az áru ellenértéke valaha.

Ilyen helyzetben ugyanis a felszámolás költségei, a munkavállalók béreinek kifizetése, a bankhitelek rendszerint megelőzik a sorban az áruszállítók és szolgáltatók számláinak kifizetését.

Mit lehet ez ellen tenni?

A vevők hitelképességének minősítésével és előzetes kockázatelemzéssel elkerülhető a nem elég körültekintő döntés.

A vállalatirányítási rendszerek általában kínálnak olyan modulokat amelyek segítségével naprakészen követhető, mi ment ki és mi folyt be egy-egy vevőtőt.

De rendszerek nélkül is felépíthető egy olyan monitorozási rendszer néhány partner esetén, amellyel (akár excelben, vagy kockás papíron) folyamatosan követni tudjuk, nem tettünk-e ki túl sok árut a vevő fizetőképességéhez képest.

Miből lehet kialakítani a hitelkeretet, vagyis hogyan lehet meghatározni azt az összeget, amely még nem jelent vállalhatatlan kockázatot?

Érdemes tanulnunk a bankoktól! Nemcsak a hitel biztosítékok terén vannak kreatív megoldásaik. A hitelkeretek megállapításakor olyan komplex mutatókat vizsgálnak a cégek előző évi mérlegei, eredménykimutatásai és üzleti tervei alapján, mint például:

A likviditási mutató: A mérlegben szereplő likvid („forgó”)eszközök és források aránya. Azt mutatja, hogy az éven belüli követelések (bank, pénztár, készletek, vevőktől várhatóan befolyó összegek) mennyire haladják meg az egy éven belül kifizetendő (szállítói és banki) tartozásokat. Amennyiben ez a mutató 1,3 azaz 130% körüli vagy afölötti, nagy biztonsággal mondhatjuk hogy a partnerünk képes lesz a kiszállított áru vagy szolgáltatás (számla) ellenértékének kifizetésére a fizetési határidőre.

Készlet forgási sebesség: A mérlegben szereplő készletérték elosztva az időszak egynapi átlagos árbevételével. Kicsit csalóka ez a mutató, hiszen az árbevételt eladási áron számoljuk, a készletek pedig beszerzés értéken vannak. De egyszerű módon mégis megmutatja, hogy a felhalmozott készletek az adott árbevétel mellett hány hónap vagy év (?)  alatt fordulnak meg.

Fedezeti pont: Az a pont, amilyen árbevétel mellett nyereségessé válik a cég, vagyis a fix költségek és az árbevételhez kapcsolódó közvetlen költségek fedezve vannak. E fölött biztosan nyereséget termel a cég, ez alatt biztos a veszteség.

Mindezek a mutatók mind segítenek abban, hogy a cég körültekintő kockázatvállalás mellett építse a jövőjét!

• Mit leshet el egy kis és középvállalkozás a multiktól?
• Mi az ami helyzeti előnyt jelent egy kis és középvállalkozás számára a multinacionális szervezetekhez képest?
• Mit ne tanuljunk el semmiképp a multiktól?